Szia!
Egy kis segítség!
A papagájok tenyésztése
Romhányi után szabadon...
A papagájt már megvásároltuk, elhelyeztük, adtunk neki enni - inni, gyönyörködtünk a szépségében, akár meg is tanítottuk beszélni - ez mind szép és jó, de az igazi élményt az jelenti, ha új élet bontakozik ki a szemünk láttára...
Feltétlenül ügyelnünk kell arra, hogy a kikelt, majd felnőtté vált fióka véletlenül se párosodjék apjával, anyjával, testvérével, de még unokatestvérével sem, hogy elkerüljük a beltenyészet kialakulását. Ez ugyanis enyhe esetben csenevész, satnya, erőtlen fiókák kialakulásához, ám súlyos esetben fejlődési rendellenességektől súlytott fiókák megjelenéséhez vezethet.
A párválasztási folyamatot gyakran nem tudjuk figyelemmel kísérni, ez inkább csak a madár élőhelyén lehetséges; gyakran még a nemek elkülönítése is nehézségekbe ütközik. Párválasztáskor a hím először udvarolni kezd a kiszemelt tojónak. Ez bókolásból, imponálló testtartás felvételéből, jellegzetes tánclépésekből, majd eleséggel kínálásból áll. A döntő motívum a kínálás, hiszen ezzel jelenti a hím a tojónak, hogy késznek mutatkozik mint a tojó, mint a születendő fiókák ellátására. A tojó válaszol, hogy elfogadja -e az udvarlást, vagy sem - esetleg egy kicsit "kéreti magát". A többször megismételt kínálgatás előtt és közben a hím a tojó elött illegeti magát. A tojó vagy elfogadja az udvarló hímet, vagy elrepül, vagy pótcselekvés gyanánt tollászkodni kezd, ilyenkor a hím is ezt teszi egy ideig, aztán vagy ismét kezdeményez, vagy esetleg elrepül. Ha a tojó enged a hímnek, szárnyát és farktollait enyhén szétterpeszti, ezt követőleg a hím előbb az egyik, majd mindkét lábával elhelyezkedik a tojó hátán, ezután a tojó farát felnyomja, kloákája kitüremkedik, a hím ondóját a kloákára és annak környékére keni, közben a hím többnyire a tojó fejtollaiba kapaszkodik. Az aktus általában rövid időtartamú, és tolligazgatás követi, mindkét fél részéről.
Ha észleljük, hogy madaraink fokozott érdeklődést mutatnak egymás iránt, célszerű az odu behelyezése, ez növeli a pár kotlási kedvét. Először a bátrabbik majd a másik papagáj is belebújik az oduba, fokozódó izgalommal körüljárják, be - bekukucskálnak a nyíláson, és olyan hangokat hallatnak, mint addig sohasem.
A fészekodú legyen a lehető legegyszerűbb, és nyújtson védelmet esőtől, széltől, hidegtől. Méreteit illetően, a hosszabbik oldala a madár farktoll nélküli hosszával legyen egyenlő, e szabájtól persze pl. az arák esetében el kell térnünk. Az odú magassága a hosszabbik oldal másfélszerese - duplája legyen, nehogy a fiókák idő előtt kibujjanak.
A röpnyílás akkora legyen, hogy a felnőtt madár biztonsággal tudjon ki - be bújni, a nagypapagájok úgyis tovább alakítják azt. Közvetlenül a nyílás alatt legyen egy farúd, amely belül is folytatódhat egy rövid szakaszon. Az odú falvastagsága 15-25 mm, az arák és kakaduk esetében ennek a duplája szükszéges, hogy legyen nekik miből farigcsálni. Ha az odút kerti volierbe tesszük, legyen lejtős a teteje, hogy a csapadék lefolyhasson róla. A röpnyílással ellentétes oldalon készíthetünk egy kis ajtót, melyet kívülről zárhatunk, ez szolgálja majd az időszakos fészekkontrolt. Ám ezt a papagájok többsége nem fogadja szívesen, az arák és kakaduk pedig kifejezetten támadókedvüek lehetnek, ezt tudomásul kell vennünk. A bejárati nyílás lehetőleg észak felé nézzen, hogy minél kevesebb fény hatoljon be az oduba. Az alábbiakban közöljük néhány ismertebb papagájfaj részére ajánlott odú méreteit:
Faj neve |
Odúméret (cm) |
Röpnyílás (cm) |
Hullámospapagáj |
12x12x25 |
4 |
Verébpapagáj |
14x14x20 |
4 |
Agapornis fajok |
20x20x30 |
6 |
Nimfapapagáj |
25x25x35 |
6 |
Lórik |
20x30x30 |
8 |
kis sándorpapagáj |
30x50x40 |
8 |
Rozellapapagáj |
30x30x50 |
8 |
Amazonok, kisebb kakaduk |
40x50x50 |
15 |
Nagyobb kakadu, kisebb ara |
45x45x60 |
17 |
Nagy ara |
50x50x80 |
18 |
Az odú aljára tegyünk fűrészport, esetleg tőzegkorpát. Az odú időszakos takarítása többnyire lehetetlen, a szülők dühös támadása miatt, így a fiókák az időszak végére több cm vastag székletréteget "termelhetnek". Az is előfordult már, hogy a szülők megbontották az odú tetejét, és ők maguk elvégezték az odú takarítását.
A nagy kakaduk és arák örömmel fogadják a fatörzsből kivájt, természetes odut. De ehhez többnyire nehéz hozzájutni, és felszerelni. Vannak papagájok, melyek kotlási időn kívül is szívesen alszanak az odúban, ebben az esetben ott is hagyhatjuk az odút a volierben, ám a legtöbb esetben el szoktuk távolítani, mert nem árt a madárpárt "pihentetni" a fiókanevelésben. Vannak fajok, melyek egy évben csak egy, mások két kotlást vállalnak. Kotlási időszak az adott faj esetén különböző lehet, pl. a nimfák és a szélesfarkú papagáj már februárban hozzáfognak, a lórik pedig az év folyamán bármikor, ha a körülményeket kedvezőnek találják. Némelyik kakadu a mi klímánkon is akkor kotlik, mintha még mindig az élőhelyén lenne, ilyenkor aztán megszaporodnak a madár tulajdonosának gondjai. Pl. be kell vinni a voliert fűtött helyiségbe...
A tojó általában a megtermékenyítést követő második, harmadik napon kezdi lerakni a tojásokat, átlagosan kétnaponként. A legtöbb papagájtojás színe fehér, méretük és számuk fajhoz kötött, a kisebb testű papagájok kisebb és több, a nagyobb testű papagájok nagyobb, de kevesebb tojást raknak. A tojó néha már az első, máskor csak a második v- harmadik tojás lerakása után kezd el kotlani, vagy csak akkor, ha teljes a fészekaljja. Az alábbiakban ismertetjük a jellegzetes tojásméreteket, a fészekaljja nagyságát, a valószínű kotlási és kirepülési időtartamot, néhány papagájfaj esetében:
Papagájfaj |
Tojás méretei (mm) |
Fészekalja |
Kotlási idő |
Kirepülési idő |
Hullámospapagáj |
19x14 |
4 --6 |
18 nap |
30 nap |
Rózsás törpepapagáj |
24x17,5 |
4--5 |
23 nap |
43 nap |
Rozellapapagáj |
27x22 |
4--9 |
21 nap |
30 nap |
Kékhomlokú amazon |
28x30 |
2--5 |
28 nap |
60 nap |
Fehérbóbitás kakadu |
41x31 |
2-- |
29 nap |
90 nap |
Kék-sárga ara |
46x36 |
2--3 |
25 nap |
75 nap |
A táblázatból kitűnik, hogy a tojásméretek, tojások száma, és a költésbiológiai időadatai csak nagyjából követik azt a szabájt, hogy "minél nagyobb a madár, annál nagyobb, de annál kevesebb a tojás", és a kotlási, illetve a kirepülési időt illetően jelentős különbségek vannak, ezenkívül a közölt adatok csupán tájékoztató jellegűek, amelyektől további eltérések lehetségesek, még fajon belül is....
A papagáj többnyire egy életre választja meg a párját, náluk tehát a "válóper" igen ritkán fordul elő. Ám ha megözvegyül, ismét megkeresi a párját; kivételt csak az előrehaladott életkor, vagy a súlyos betegség jelent. Két faj esetében azonban eltérés mutatkozik. Az egyik a kea (nestor notabilis), vagyis "az új - zélandi hegyek playboya" , ez esetben a hím egyszerre több tojóval is tart(hat) kapcsolatot, oka valószínüleg a nemek közötti arányeltolódás; A másik a bagolypapagáj (strigops habroptilus), ez esetben a hím és a tojó csak a kotlási időszakban él együtt - néha addig sem -, majd elválnak útjaik, s a hím sokszor a fiókagondozásban sem vesz részt. A jelenség okát nem ismerjük, pusztán elképzeléseink vannak. A bagolypapagáj életmódja, viselkedése több szempontból is eltérő a többi papagájétól. Visszatérve a hazánkban tartott papagájokhoz, kialakult szokás, hogy sok tenyésztő kiveszi a tojást, hogy megnézze termékeny - e? A terméketlen tojás könnyebb, akár 20 nap után is olyan, mintha az imént látott volna napvilágot. Az idő múlásával a termékeny tojás fokozatosan nehezebb, a színe sötétebb, felülete kevésbé fényes lesz. Ha látjuk, hogy papagájunk fokozottan érzékeny a fészekkontrollra - kirepül az odúból, kapkos, stb - látogassuk ritkábban, mivel ha a tojás termékeny, előbb utóbb kibújik a fióka. Ha a tojás elhalt fiókát tartalmaz, a héja mégsötétebb, foltos, szemlátomást romlott, nem kell feltétlenül azonnal eltávolítanunk. Egy tenyésztő közölte, hogy már a kikelt jákópapagáj fiókája a szárnyát egy ilyen tojásra fektette. Később aztán, amikor a fióka már elég nagy lett, az öreg madár eltávolította az említett tojást.
Kotláskor az optimális hőmérséklet 37 celsius fok, míg a relatív páratartalom 60-62%. Ha a hőmérséklet lecsökken, a kotlási idő meghosszabbodik. Ez normális körülmények között is előfordulhat, van rá péla, hogy a fiókák a megszokotthoz képest 4-5 nappal vagy akár egy héttel később kelnek ki. A kotlás idején a hímek viselkedése változó, különösen az első fészekalja kapcsán - van köztük amelyik erősen érdeklődi, míg a másik ügyet sem vet rá. Azoknál amelyeknél a hím a tojót az odú bejáratánál eteti, a hím akár órák hosszat üldögél a bejárati rúdon, és leskelődik, vajon feláll - e a tojó. Ha a madarak a közös röpdében vannak, sokszor másik faj egyede is kí váncsiskodhat, ebben élen járnak a Sándor - papagájok és a kecskepapagáj.
A frissen kikelt fiókák hangja etetési kényszert vált ki a szülőkből. Ameddig a tojó etet, a hím hordja neki az elegéget. Általában a kakaduk esetében a hím aktívan részt vesz a kotlásban, és a fiókagondozásban egyaránt. A legtöbb papagájfaj esetében azonban a hím nem kotlik, és kb. 2-3 héten át csak közvetve vesz rész a fiókagondozásban, olymódon, hogy eteti a tojót. A hím később már vállalja a közvetlen fiókaetetést. Van hím, amelyik nem megy be az oduba, csak akkor kezd el etetni, amikor a fiókák elérik az odú nyílását, de olyan hím is akad, amelyik néhány napos fiókát is etet, de ez ritka.
A kikelt fiókák vakok, fehér, rózsaszínű vagy világosszürke pehelytollazatuk még alig látható. Némelyik fajnál az első pehelytollruha gyorsan lehullik, ilyenkor a fióka teljesen csupasz. Később megjelenik a második pehelytollruha, ez sűrűbb, és rendszerint világosszürke. Kritikus időszak, a fiókák életében a 13. és 14. nap, ekkor nyílik ki a szemük, és kezdenek előbújni a valódi tollak - ilyenkor előfordulhat, hogy a tojó nem takar kellőképpen, vagy lanyhulhat a szülők etetési kedve, vagy nem megfelelő a bevitt táplálék minősége. Ekkor fontolóra kell vennünk, hogy mesterségesen tápláljuk - e a fiókákat, vagy változtassunk -e a táplálék minőségén. Fontos lehet ilyenkor a csontliszt adagolása, hogy megelőzzük az angolkór kialakulását.Jó kiegészítő táplálék a tejbe áztatott kalács. A fiókák 4-13 hetes korban hagyják el az odut, de főleg a nagypapagájok esetében a szülők odún kívül is 2-4 héten át etetnek, míg a fiókák meg nem tanulnak önállóan enni. Közvetlenül a kirepülés után ennek megfelelően, néhány napon át, kisebb-nagyobb súlyveszteség észlelhető, ami aztán megszűnik, és a fiókák egyenletes súlygyarapodása megindul.